Bejelentés



saylok.5mp.eu
SAYLOK BIKE SAYLOK BIKE SAYLOK BIKE SAYLOK BIKE

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.















 

  • Gazdasági rövidítések:

http://saylok.5mp.eu/web.php?a=saylok&o=EsmlSnL_cM



 

1. lecke: Mire jó a tőzsde?

A tőzsde egy csodálatos dolog, évente milliókat ejt rabul játéka. Árfolyamok mozognak föl-le, percek alatt dollármilliók keletkeznek és tűnnek el. Például a világ egyik legismertebb tőzsdeindexének, az amerikai S&P 500 indexnek egy apró, egy tized százalékos (0,1%) változása több milliárd dollár nyereséget vagy veszteséget jelent a piac számára akár egyetlen perc leforgása alatt. A világ összes tőzsdéjének összes részvénye együttesen körülbelül 46,5 billió dollárt ért 2010. március közepén. Ez összehasonlításképpen körülbelül annyi, amennyit a magyar gazdaság 350 év alatt állítana elő (2009-es szintekkel számolva).

A tőzsde, mint spekulációs tér

A tőzsde azonban persze nem azért igazán érdekes, mert rengeteg pénz fordul meg rajta, hanem mert minden nap újabb és újabb lehetőséget teremt pénzkeresésre föl-le mozgásával.

Gondoljunk csak bele, ha minden nap végén tudnánk, hogy következő nap hol fog zárni a tőzsde, egyetlen év alatt egy százezer forintos befektetéssel akár több millió forintos hozamot is el tudnánk érni a magyar piacon adók és költségek levonása után. Ez persze még senkinek sem sikerült, de az esélyek annyira azért nem rosszak, mint azt elsőre gondolnánk. A piacnak ugyanis van egy sajátos logikája, ami idővel kiismerhető és megtanulható.

 

Az alábbi ábrán azt láthatjuk, hogy egy százezer forintos befektetés 2007. december 31. és 2009 december 31. között, azaz két év alatt hogyan alakult volna, ha minden nap tudtuk volna előre, hogy merre fog elmozdulni példaként a BUX index illetve az amerikai S&P 500 index. A kamatos kamat hatást figyelembe véve elméletben (szigorúan elméletben) a BUX indexen 850 millió forintot, az S&P 500 indexen pedig 294 millió forintot meghaladó hozamot tudtunk volna elérni adókat és költségeket nem számítva.

A tőzsde reálgazdasági szerepe

Ez az a magas hozampotenciál, ami spekulánsokat a tőzsdéhez csalogatja, azonban a tőzsdének tényleges gazdasági haszna és szerepe is van. A tőzsde ugyanis a szabad piacgazdaságokban a vállalatok számára az egyik legfontosabb eszköz az új tőke bevonására.

A tőzsdék gazdasági szerepét, igencsak leegyszerűsítve, valahogy így ábrázolhatnánk:

Egy vállalkozás valamilyen ötlet mentén, valamekkora kezdőtőke segítségével megalakul. Majd ahogy nő a vállalat, elképzelhető hogy egyre több pénzre van szükség a fejlesztések, beruházások megvalósításához. Ezt a szükséges plusz pénzt vagy a tulajdonosok és ismerősök teremtik elő (tőkeemelés), vagy banktól vesznek fel hitelt, vagy kötvényt bocsátanak ki, vagy részvényeket bocsátanak ki. Például ha szűk körben már nincs mód a szükséges pénz előteremtésére, és a bankok is drágán vagy nem adnak hitelt, sokszor a nyilvános részvénykibocsátás a legkézenfekvőbb megoldás. A részvénykibocsátás azt jelenti, hogy egy társaság részvényeket bocsát ki, és a részvények megvásárlói (lejegyzői) a részvényeken keresztül tulajdonrészt vásárolnak a társaságban. Ezért természetesen nagyon fontos, hogy a cég vonzó legyen a leendő befektetők számára, pl. hogy a cégben legyen növekedési lehetőség vagy magas osztalékot fizessen, és ne adják drágán a részvényeket. A részvénykibocsátás után pedig bevezetik a tőzsdére a részvényeket annak érdekében, hogy ha az új vagy régi tulajdonosok ki akarnak szállni a társaságból, el tudják adni részvényeiket. Hiszen pontosan ez a tőzsde lényege, hogy a részvények számára piacot teremtsen, és a részvények könnyen eladhatók és megvásárolhatók legyenek, valamint hogy a nyilvános részvénytársaságokba való befektetést vonzóvá tegye.

Ha nem lenne tőzsde, valószínűleg sokkal kevésbé szívesen fektetne bárki is részvénytársaságokba, hiszen akkor egy későbbi, esetleges kiszállás esetén az eladónak saját magának kellene valahonnan egy vevőt előkerítenie, azzal megegyeznie és lebonyolítani az adásvételt. A tőzsdén mindez roppant egyszerű, mert részvényeinknek mindig van piaci ára, amin el tudjuk adni részvényeinket, és nem kell azt a kockázatot futnunk, hogy nem tudunk kiszállni befektetésünkből. (Természetesen előfordulhat, hogy csak nagyon nyomott áron tudjuk eladni papírjaninkat.)

A másik jellemző eset részvények bevezetésére, amikor egy nagy tulajdonos úgy dönt, részben vagy egészben kiszállna a vállalkozásból. Ilyenkor ha nem talál vevőt a részvényeire a tőzsdén kívül, a tőzsdei kibocsátás lehet számára az egyetlen kiszállási lehetőség, hiszen a tőzsdére való bevezetés spekulánsokat vonzhat a cég részvényeihez.

 


 

 

2. lecke 1. rész: Bevezetés a technikai elemzésbe

A technikai elemzés a fundamentális elemzéssel szemben nem foglalkozik a vállalat értékével, hanem teljes egészében a piaci kereslet és kínálat elemzésére támaszkodik. A technikai elemzők ezért egyedül a részvények árfolyamát figyelik, hiszen abban megmutatkozik a kereslet és kínálat változásának minden mozzanata. Mivel az árfolyamgrafikonok (chartok) a kereslet és kínálat időbeli változását mutatják meg grafikus, szemléletes formában, a technikai elemzőket chartistáknak is szokták nevezni.

A modern technikai elemzés gyökerei a 20. század elejére tehetők, de már a 17-18. századból is ismerünk feljegyzéseket, írásokat a piac technikai megközelítéséről európai és ázsiai íróktól egyaránt. Charles Dow, a Dow Jones & Co. egyik alapítóján kívül többek között John Magee és Welles Wilder ismert fel olyan koncepciókat és alkotott meg olyan indikátorokat, amiket a mai napig használnak a technikai elemzők. Korunk talán legnevesebb technikai indikátor gyártója Tom DeMark (DeMark mutatók).

Fontos kiemelni, hogy bár a technikai elemzés eszköztára sok mindent elárul egy adott instrumentum (részvény/piac/deviza/stb) állapotáról, nem jelent tökéletes és végső megoldást a vételi és eladási pontok meghatározására. Természetesen ugyanez igaz a fundamentális elemzésre.


Grafikonok típusai

Egy grafikon azt mutatja meg, hogy az idő során hogyan változik egy adott eszköz árfolyama, azaz hol történt kötés, hol találkozott a kereslet és kínálat az adott időpillanatban. Ezt egy sima vonallal rajzolhatjuk le. Azonban ahhoz, hogy egy hosszabb időtáv árfolyammozgását jelenítsük meg grafikus formában, érdemes egy tömörebb formátumot alkalmazni az árfolyammozgás szemléltetésére. Ez úgy lehetséges, hogy egy adott pontban mutatunk meg egy 10 perces vagy fél órás vagy egy egész napos mozgást. Az adott időintervallum alatt z árfolyammozgásnak négy fontos elemét kell ismernünk: a nyitó, záró, minimum és maximum árakat, vagyis hogy pl. a nap elején hol nyitott, a nap végén hol zárt, illetve mi volt az a minimum és maximum ár, ami között mozgott a nap folyamán az árfolyam. Erre két grafikai megjelenítés terjedt el széles körben. Az egyik az oszlopdiagram (bar chart), a másik pedig a gyertyadiagram (candle chart), ami még szemléletesebbé teszi az adott instrumentum árfolyamának vizuális megjelenítését.

Az alábbi ábrán az oszlopdiagram (bar chart) két eleme látható. A függőleges vonal mutatja meg azt a tartományt, a minimumot és a maximumot, amin belül az adott instrumentum mozgott egy adott időtartamon belül (pl. egy nap, egy hét, fél óra, stb.). A balra mutató szár a nyitó, a jobbra mutató szár a záró árat jelöli.

oszlopdiagram

A második ábrán pedig a gyertyadiagram (candle chart)két eleme látható. A függőleges vonal itt is ugyanúgy mutatja azt a tartományt, a minimumot és a maximumot, amin belül az adott instrumentum mozgott egy adott időtartamon belül (pl. egy nap, egy hét, fél óra, stb.). A nyitó- és záróár viszonyát azonban színnel jelölik, ezért jóval szemléletesebb és kedveletebb ez a megjelenítés. Ha a téglalap világos színű (zöld vagy fehér általában), akkor az alsó vonal a nyitóár, a felső pedig a záró. Ha viszont sötét színű (piros vagy fekete általában) a gyertya, akkor a felső vonal a nyitóár, és az alsó a záró.

gyertyadiagram

A következő ábrán példaként a német DAX index napi bontású gyertyadiagramját láthatjuk.

DAX példa

Technikai elemzés eszközei

A technikai elemzés eszköztára rengeteget fejlődött az elmúlt évtizedekben, azonban továbbra is alapvetően három eszközcsoportot különböztethetünk meg. Az első és legkézzelfoghatóbb módszer kizárólag az árfolyamváltozást és a forgalmat veszi górcső alá. A második, kicsit bonyolultabb módszer abból indul ki, hogy a múltban látott árfolyammozgások ismétlődnek újra és újra, ezért a múltból kiindulva alakzatokat vagy hasonlóságokat keres. A harmadik megközelítés, a legbonyolultabb, pedig az árfolyammozgásból mutatókat (indikátorokat) számol, és az alapján keres belépési és kiszállási jelzéseket. A második módszernek több alfaja is létezik; lehet szó egyszerű alakzat-felismerésről (pattern recognition), hasonlóság elemzésről (similarity analysis) és japán gyertyaalakzat-elemzésről (Japanese candlestick analysis).

Induljunk el az első, legegyszerűbb és talán legbiztosabb módszerrel. Ez a módszer a következő dolgokat elemzi: Milyen irányú trendben halad a piac? Hol van ellenállás vagy támasz? Hogyan alakul a forgalom?

Trendelemzés

Ha az árfolyam folyamatosan egyre magasabb lokális csúcsokat üt meg, és csak egyre magasabbra esik vissza korrekciók idején (higher highs, higher lows), felfelé irányuló trendről beszélünk. Ha viszont az árfolyam egyre alacsonyabb lokális mélypontokra esik, és csak egyre alacsonyabb szintekre emelkedik a korrekciók idején (lower highs, lower lows), lefelé irányuló trendről beszélünk. Ha az árfolyam szemmel láthatólag egyik kategóriába sem esik bele, és úgy tűnik egy sávban mozog, akkor oldalazó piaccal állunk szemben.

Felfelé irányuló trend esetén a visszaeséseket meg kell venni, és alapvetően vételekkel lehet pénzt keresni. Lefelé irányuló trendben bele kell adni a piacba, amikor emelkedik, és alapvetően eladásokkal vagy short pozíciókkal (esésre spekulálva) lehet pénzt keresni. Oldalazó piacon a sáv tetején adni, az alján pedig venni kell, egészen addig, amíg ki nem mozdul az árfolyam a sávból valamelyik irányba.

A trendelemzés másik módszere, hogy megnézzük, mit mutatnak a mozgó átlagok. Egy mozgó átlag az utolsó n darab árfolyam átlagát mutatja meg. Pl. egy 50-napos mozgó átlag az utolsó 50 nap záró árfolyamának átlagával egyenlő. A tőzsdén általában 20, 50 és 150 vagy 200 napos mozgó átlagot szoktak nézni a rövid-, közép- és hosszútávú trend mérésére. Meg kell különböztetnünk ugyanis a rövid-, közép- és hosszútávú trendet. Hosszútávú trendre példa a 2002-2007-es bikapiac, amikor az árfolyamok éveken keresztül, trendszerűen emelkedtek. Azonban ez alatt az 5 év alatt nem emelkedett a piac minden nap, vagy minden héten, vagy akár minden hónapban. A közép- és rövidtávú trendek időről időre egy irányban álltak a hosszú távú trenddel, néha pedig azzal szemben mentek.

Az alábbi ábrán látható egy példa arra, hogy a hosszú távú 150 napos mozgó átlag (narancssárga vonal) hosszú időn keresztül emelkedik, de a 20 napos (kék vonal) és az 50 napos (rózsaszín vonal) mozgó átlagok néha-néha oldalaznak vagy elindulnak lefelé, ami azt jelezte, hogy a rövid távú trend sokszor változott a hosszútávú trend (150 napos) változatlan maradása mellett. Minden kereskedőnek el kell döntenie, hogy milyen távú trendeket akar meglovagolni. Ha a hosszú távút, akkor nem szabad bedőlni a rövid távú trend visszaeséseinek.

A mozgó átlagoknak három tulajdonságát figyelhetjük meg.

Merre mutat a mozgó átlag? Felfelé = uptrend, Lefelé = downtrend, Oldalra = trend gyengülése, mely lehet átmeneti és tartós egyaránt
Az árfolyam a mozgó átlag felett vagy alatt van? Felette = uptrend, Alatta = downtred, Rajta = bizonytalanság, korrekció
A rövidebb mozgó átlag a hosszabb mozgó átlag alatt vagy felett tartózkodik? Felette = uptrend, Lefelé = downtrend, Rajta = bizonytalanság, korrekció

Egy uptrend lokális mélypontjait összekötve egy felfelé mutató trendvonalat (zöld vonal az alábbi ábrán) kapunk meg, amit ha lefelé áttör az árfolyam, további esésre, és egy downtrend kialakulására számíthatunk. Egy downtrend lokális csúcspontjait összekötve egy lefelé mutató trendvonalat (piros vonal az alábbi ábrán) kapunk meg, amit ha felfelé áttör az árfolyam, további emelkedésre, és egy uptrend kialakulására számíthatunk. Ezek a jelzések azonban sokszor tévesek, mivel a trendvonal megtörése csupán azt jelenti, hogy a lokális mélypontok/csúcsok üteme és/vagy egymástól való távolsága változott meg.

trendvonalak

Ellenállások és támaszok (Resistance and Support)

Ahogyan a nevük is sejteti az ellenállások és a támaszok olyan árfolyamszintek, amiken keresztül nem, vagy csak nehezen tud áthatolni az árfolyam. Tulajdonképpen a trendvonalak is egyfajta ellenállások (downtrend esetén) illetve támaszok (uptrend esetén), de az elnevezést sokkal inkább azokban az esetekbe használjuk, amikor egy adott árfolyamszintet többszöri próbálkozás után sem visz át az árfolyam, mert valami okból kifolyólag azon a szinten masszív ellentétes irányú érdeklődéssel (azaz kereslet vagy kínálat) találkozhatunk. Ellenállásokat és támaszokat jelölnek ki továbbá a lokális mélypontok illetve csúcsok is. Azonban egy ellenállás/támasz annál jelentősebb, minél többször pattan onnan vissza az árfolyam.

ellenállás és támasz

Jelentőségük abban áll, hogy ha egy ellenállás fölé megy a piac, szakszóval kitör, akkor venni kell, ha pedig a támasz alá esik a piac (letör), el kell adni. Ez természetesen semmi újat nem jelent a trendelemzésben tárgyaltakhoz képest, csupán közelebbi bepillantást nyújt a trendek világába. Viszont további megállapításokra juthatunk. Egy ellenállást minél többször közelít meg az árfolyam, azaz minél többször "teszteli meg", annál nagyobb a jelentősége az ellenállásnak. Minél nagyobb a jelentősége egy ellenállásnak, annál nagyobb a jelentősége a kitörésnek is, és annál valószínűbb egy komoly uptrend kialakulása. Miután az árfolyam áthaladt egy ellenálláson, a korábbi ellenállási szint támaszszintté válik, és ha visszaesik a támaszszint alá, akkor a kitörés behalt, és érdemes zárni vételi pozíciónkat. A fentiek természetesen igazak fordítva is, amikor egy támaszt áttörve egy downtrend kialakulásának lehetünk tanúi, és a támasz ellenállássá válik. A tapasztalat szerint az árfolyam sokszor csak negyedszerre tör át egy ellenállást vagy támaszt, de mint minden a tőzsde világban, ezek sem örökérvényű szabályok. Továbbá fontos megemlíteni, hogy a valóságban néha nem egy konkrét árfolyamszint jelöl ki egy ellenállást vagy támaszt, hanem egy relatív szélesebb zóna, azaz pl. az OTP egy adott időszak alatt háromszor is visszapattant a 4030-4070-es szintekről, akkor mondhatjuk hogy ez a zóna az ellenállás, és nem egy konkrét árfolyam.

Forgalom

Szintén fontos kérdés, hogy hogyan alakul, azaz hogy az emelkedések és esések idején hány darab részvény fordul meg egy nap. Ha egy kitörést (a piac áttör felfelé egy ellenállást, pl. a korábbi sávtetőt) látunk, annak nagy forgalommal kell megtörténnie ahhoz, hogy hiteles legyen. Ugyanígy egy letörést (a piac áttör lefelé egy támaszszintet, pl. a korábbi sáv alját oldalazás után) nagy forgalom kell, hogy kísérjen. Az is igaz viszont, hogy egy hosszú emelkedés általában kis forgalommal indul, és mire nagy forgalommal kezd emelkedni a piac, az emelkedés nagy részén már túl vagyunk. Lefelé viszont az emelkedő forgalom nagyon jó, hiszen az esés végét vetíti előre. Ugyanis amikor sokan egy irányban állnak, vagyis amikor mindenki vesz vagy elad, könnyebben megfordul a trend. Ennek oka, hogy például, amikor már mindenki bevásárolt a részvényekből, nem marad vételi erő, és egy kis esésre is sokan reagálhatnak eladással attól tartva, hogy veszíteni fognak. Az eladások esetén ugyanez a helyzet, ha már mindenki eladott, kis vételekkel is könnyen elindulhat felfelé a piac.


 

2. lecke 2. rész: Alakzatok, hasonlóságelemzés, japán gyertyák

 

A technikai elemzés "második" szintje, amikor egy jelenlegi helyzetet egy múltbeli hasonló helyzettel vetünk össze. Ez a fajta megközelítés abból indul ki, hogy a történelem ismétli önmagát, vagyis a múltban látott árfolyammozgások ismétlődnek újra és újra (kis változásokkal legfeljebb), ezért a múltban látott formációkhoz, alakzatokhoz hasonló formációk, alakzatok után ugyanaz fog történni, mint a múltban.


Alakzat-felismerés (Pattern recognition)

A múlt árfolyammozgásait vizsgálva azt vették észre a kereskedők, hogy bizonyos, jól felismerhető mozgások után az esetek döntő többségében az árfolyamok határozottan emelkedni vagy esni kezdenek. Azonban nem kell túlmisztifikálni a dolgot, ugyanis az alakzatok, amiket itt látni fogunk, az előző leckében ismertetett koncepciókra építkeznek. Csupán egy-egy tendvonal, ellenállás vagy támasz tipikus kombinációjáról van szó, amik gyakran ismétlődnek, és nevet is adtak nekik.

A legegyszerűbb alakzat, amiről már beszéltünk is az elmúlt leckében, az amikor az árfolyam kétszer visszapattan egy ellenállásról vagy támszról. Ha kétszer visszapattan egy ellenállásról, azt dupla tetőnek (double top) hívjuk, és rendszerint azt jelenti, hogy az árfolyam esni fog. Ha kétszer visszapattan egy támaszról, azt dupla aljnak (double bottom) hívjuk, és rendszerint azt jelenti, hogy az árfolyam emelkedni fog. Időben minél távolabb áll egymástól a két tető vagy alj, annál nagyobb a jelentősége, és annál nagyobb a valószínűsége, hogy nem viszi át az árfolyam a tetőt illetve aljat.

Egy másik jól felismerhető alakzat, amikor az árfolyam egyszer csak nem megy ki új csúcsra, vagyis látjuk, hogy valami nincs rendben a felfelé mutató trenddel, és csak az előző előtti csúcs szintjének környékére emelkedik. Ez egy fejhez és két vállhoz hasonlító formáció, amit éppen ezért fej-váll (head and shoulders) alakzatnak neveztek el. Gyakran látni ilyet akkor, amikor egy felfelé irányuló trend megfordul. A két hónaljat összekötő vonalat nyakvonalnak nevezzük, amit ha az árfolyam áttör, lefelé irányuló trendbe lép az árfolyam. Ugyanez fordítva a fordított fej-váll (reverse head and shoulders) alakzatot adja, mely egy felfelé irányuló trendet vetít előre.

A fej-váll formációk természetesen általában nem ilyen szimmetrikusak és tökéletesek. A második váll általában nem pontosan az első váll szintjére tér vissza, de az nem baj, elég ha nem haladja meg a fej szintjét. Továbbá a nyakvonal sokszor lejt valamelyik irányba. Fej-váll formáció esetén az emelkedő nyakvonal esetén érdemes óvatosabbnak lenni, mert ilyenkor gyakrabban ad téves jelzést. Viszint egy fordított fej-váll formáció esetén az emelekdő nyakvonal pozitív jel. Vagyis a várható kitörés/letörés irányába lejtő nyakvonal a kedvező, és az azzal ellentétes lejtésű pedig kedvezőtlen.

A következő fontos alakzat az ék (wedge). Az ék egy olyan formáció, amikor a lokális mélypontok illetve csúcsok nem egyforma mértékben emelkednek vagy csökkenek, és távolságuk folyamatosan szűkül. Az ék a fentiekhez hasonlóan trendfordulós formáció. Amikor az árfolyam uptrendben van, és a lokális csúcsok kis, míg a lokális mélypontok nagy mértékben emelkednek, akkor egy emelkedő ékkel (rising wedge) állunk szemben. Ugyanez csökkenő trendben a csökkenő vagy eső ék (falling wedge).

Az ékhez hasonló alkazat a háromszög (triangle). Egy háromszög háromféle formában fordulhat elő a charton. Egy csökkenő háromszög egy támaszszintből és egy csökkenő trendvonalból áll. A támaszszint áttörése egy nagyobb csökkenő trendet vetít előre. A háromszög magassága megegyezik a várható esés mértékével. Egy emelkedő háromszög egy ellenállásból és egy emelkedő trendvonalból áll. Az ellenállás áttörése egy nagyobb emelkedő trendet vetít előre. A háromszög magassága megegyezik a várható emelkedés mértékével. A háromszögek harmadik esete, amikor a háromszög egy emelkedő és egy eső trendvonalból áll, vagyis az árfolyam a beszűkül. Ez a harmadik típus a trend folytatását vetíti előre, vagyis ha a háromszög előtt esett az árfolyam, tovább fog esni az árfolyam, és ha előtte emelkedett, akkor tovább fog emelkedni valószínűleg.

Az utolsó fontos alakzat a füles-csésze (cup and handle), mely egy nagy ívből és egy sokkal kisebb ívből áll. Minél gömbölyűbb a nagy ív (a csésze), annál inkább megbízható bullish (felfelé kitörést sejtető) alakzat. Erre is igaz, mint a háromszögre, hogy a csésze mélységét (ellenállási szint - mélypont) hozzáadva a kitörési szinthez, megkapjuk a minimális célárfolyamot, amit elméletben el kell érniea kitörés után.

Hasonlóság elemzés (Similarity analysis)

Amikor a jelenlegi helyzethez hasonló helyzetet keresünk a múltban, de az semmilyen alakzatra sem hasonlít, akkor hasonlóság elemzést végzünk. Ezzel a módszerrel azonban nagyon ritkán találkozhatunk, ugyanis otthon nehezen végezhető el, mivel egy komolyabb program segítségére van szükség. Viszont ma már létezik néhány internetes oldal, ahol elérhető ez a szolgáltatás. Ajánlott oldal a Marketprog.eu. Mivel viszonylag kevesen használják ezt a megközelítést, bizonyos eszközök esetében kiváló eredményeket lehet elérni ezzel a módszerrel.

Japán gyertyák (Japanese candlesticks)

A múlt elemzésének harmadik alcsoportja a japán gyertyaelemzés, mely ahogy a nevéből is sejthetjük, a gyertyadiagramok gyertyáit elemzi. Megfigyelték ugyanis, hogy egyes gyertyák a trend megerősítését vagy éppen fordulóját jelzik. A gyertyák elemzése során a következő szempontokat vizsgálják:

a gyertya helyzete az előző gyertyához képest
a gyertya mérete az előző gyertyához képest
a gyertya árnyékának (függőleges vonalak) és testének (a téglalap) helyzete egymáshoz képest
a gyertya árnyékának és testének egymáshoz viszonyított aránya

A gyertya formája azt árulja el, hogy az adott időszak alatt (jellemzően egy nap alatt) hogyan változott a kereslet és kínálat. Pl. ha hosszú a felső árnyék, akkor az azt jelenti, hogy bár nap közben nagy volt a vételi érdeklődés, a nap végére az eladók kerültek túlsúlyba.

Ezek alapján számos gyertyatípust ismerhetünk fel, például:

Bullish Engulfing: Egy emelkedő gyertya teste felöleli az előző gyertya teljes méretét, és kicsi a gyertya árnyéka, egy emelkedő trend elejét jelentheti.
Bearish Engulfing: Egy eső gyertya teste felöleli az előző gyertya teljes méretét, és kicsi a gyertya árnyéka, egy csökkenő trend elejét jelentheti.
Hammer/Hanging Man: a testhez képest nagy az alsó árnyék mérete, és kicsi vagy nincs felős árnyéka, vagyis egy kalapácsra hasonlít. Ha uptrendben történik, akkor Hanging Man, ha downtrendben, akkor Hammernek nevezik. Bullish jel. Shooting Star: A Hammer ellenkezője, amikor egy uptrend után a testhez képest nagy a gyertya felső árnyéka, és nincs vagy kicsi az alsó árnyék, bearish jel
Doji: mindkét árnyék hosszú, és nagyon kicsi a test, vagyis egy keresztre hasonlít. Ez elbizonytalanodást jelent. Ha doji egy kis plusz jelre hasonlít, és szigetként az előző gyertyáktól messzebb áll (vagyis az előző nap tartománya és a doji tartománya között nincs átfedés, sőt nagy a különbség, vagyis szakszóval a gap), akkor nagy valószínűséggel trendforduló következik.

Összefoglalásképpen tehát mikor érdemes venni és mikor érdemes eladni az előző két lecke függvényében?

VÉTEL:

Pánik esetén, amikor nagy forgalommal leszúrást látunk (Hammer, a gyertya alsó árnyéka hosszú, vagyis napközben fordulat történt)

Amikor egy támaszt megtesztel az árfolyam, és visszapattan (leghitelesebb, ha duplaaljat látunk, és nem csökkenő háromszöget)

Kitörés esetén, amikor egy ellenállást áttör az árfolyam (minél fontosabb az ellenállás, azaz minél többször pattant már vissza arról a szintről az árfolyam, annál nagyobb a valószínűsége az emelkedésnek)

Korrekció a trendben, pl. amikor az emelkedő mozgó átlagig visszaesik az árfolyam

ELADÁS:

Eufória (vételi klimax) esetén, amikor nagy forgalommal egy spike-ot (felszúrás) látunk (Shooting Star, a gyertya felső árnyéka hosszú, vagyis napközben fordulat történt)

Ellenállás megtesztelése esetén, amikor visszapattan az árfolyam (leghitelesebb, ha duplatetőt látunk, és nem emelkedő háromszöget)

Letörés esetén, amikor egy támaszt áttör az árfolyam (minél fontosabb az támasz, azaz minél többször pattant már vissza arról a szintről az árfolyam, annál nagyobb a valószínűsége az esésnek)

Korrekció a trendben, pl. amikor az eső mozgó átlagig emelkedik az árfolyam


2. lecke 3. rész: Technikai indikátorok használata

 

A technikai elemzés eszközeinek harmadik csoportja az indikátorok (mutatók) elemzése. Az indikátorok tulajdonképpen nem mások, mint az árfolyamból (és esetenként a forgalomból) számolt függvények. Más megközelítésből nézve az árfolyam- (és forgalom-) mozgásokból megpróbálnak valamilyen lényeges információt kiszűrni. Az indikátorok állnak a technikai elemzés csúcsán a tudományosság szempontjából, azonban sajnos ezek sem csalhatatlan eszközök.

A technikai mutatókat elméleti szempontból két csoportra oszthatjuk. Az első csoport tagjait (overlay mutatók) az árfolyamgrafikonra rajzolják, míg a második csoport tagjait (oszcillátorok) az árfolyamgrafikon felett vagy alatt jelenítik meg, ugyanis más skálát használnak, mint az árfolyam. Az első csoportra példa a már előző leckéből ismert mozgó átlagok (csupán egyszerűségük, és nagyobb hasznavehetőségük miatt vettük őket az első csoportba, mint a trendelemzés módszerét). Az oszcillátorok viszont, ahogyan a nevük is sejteti, két szélső érték között vagy egy középvonal körül mozognak állandóan fel-le.


1. Overlay indikátorok

Az overlay mutatók közül a mozgó átlagot már ismerjük, mely a trend mérésére az egyik legjobb eszköz. Mozgó átlagokra épülő stratégiákról lásd bővebben 4/1. lecke. A mozgó átlagoknál azonban bonyolultabb mutatók is léteznek. Ilyen a Bollinger-szalag (Bollinger Band), mely az árfolyam körül (alatta és felette) egy meghatározott mértékű szórásnak (általában kétszeres szórásnak megfelelőt, mivel ha feltételezzük, hogy az árfolyamok normál eloszlásnak megfelelően változnak, akkor a kétszeres szórásba az árfolyamok 95%-a beleesik) megfelelő sávot jelöl ki, vagyis azt a sávot, ahol az árfolyamnak "normális esetben" tartózkodnia kell. Ha ebből a sávból felfelé kilép, előbb-utóbb vissza kell esnie a sávba, és ha a sávból lefelé lép ki, akkor emelkednie kell ahhoz, hogy visszalépjen a sávba.

Bollinger szalag

A fenti ábrán egy 20-napos mozgó átlagra húzott 2-szeres szórással számolt Bollinger-szalagot láthatunk, vagyis a 20-napos mozgó átlag köré (fölé és alá) rajzolt sávot, amiben az árfolyamnak mozognia kell. Az 1., 4., 5., 6., 7. pontokban az árfolyam bár rövid időre, de kilépett a sávból felfelé, amit valóban minden alkalommal néhány napig tartó korrekció követett. A 2., 3. és 8. pontokban lefelé történt meg ugyanez, és néhány napon belül valóban elindult felfelé az árfolyam. Azonban sokszor előfordul az is, hogy a sávból való kilépést követően még néhány napig (vagy időegységig a grafikon időintervallumától függően) a sávon kívül tartózkodik az árfolyam (pl. a 7. esetben sem láthattunk azonnal visszaesést). A Bollinger-szalagok másik információja a szalag szélességének változása. Ha a szalag összeszűkül, pl. az 1. és 2. pont között, illetve később a 4.-től a 7.-ig pontig, akkor a volatilitás alacsony, vagyis az árfolyam-változás mértéke viszonylag egyenletes (ilyen eset oldalazás, vagy egyenletes nyugodt esés vagy emelkedés esetén áll elő). Mivel az alacsony és magas volatilitású időszakok folyamatosan egymást követik, mondhatjuk, hogy az alacsony volatilitás, vagyis a Bollinger-szalag beszűkülése egy nagyobb mozgást jelez előre, azonban annak időzítéséről, irányáról és mértékéről nem mond semmit.

A Bollinger-szalaghoz hasonlít, ám egyszerűbb és kevésbé elterjedt indikátor a Moving Average Envelope, amely ugyanúgy egy mozgó átlag körül jelöl ki egy sávot, azonban nem a volatilitástól (szórástól) függően, hanem egy fix százalékban meghatározott sávot. Pl. a 20-napos mozgó átlag ± 2 százalékos sáv (Moving Average Envelope) a következőképpen néz ki:

Moving Average Envelope

A fenti ábrán az 1., 3., 4. és 5. esetben visszafordult a sáv széléről az árfolyam, a 2. és 6. esetekben azonban kiment ebből az önkényesen megválasztott sávból. Egy stratégia lehetett volna, hogy a sáv tetején adunk, az alján pedig veszünk, és ha mégis tovább menne az árfolyam nekünk kedvezőtlen irányban, akkor zárunk (lásd stop-loss). Azonban választhattunk volna szélesebb sávot is, pl. egy 3 százalékos sávot, ahol a 2. és 6. pontok jelölik ki a sáv szélét, és ebben az esetben csupán egy vételünk és egy eladásunk lett volna, hiszen a 1., 3., 4. és 5. pontok nem jelentettek volna semmit sem.

Moving Average Envelope

Továbbá választhattunk volna akár egy szűkebb sávot is, és a sávból való kilépést tekintettük volna beszállási pontoknak, azaz ha a sávból kilép felfelé, akkor veszünk, ha pedig lefelé lép ki, akkor eladunk. Pl. egy szűk 0,5 százalékos sávból nagyon sokszor kilép az árfolyam, amint láthatjuk az alábbi ábrából.

Moving Average Envelope

Természetesen a változókat (paramétereket) minden indikátornál meg lehet változtatni. A változtatás hátulütője azonban az, hogy a "curvefitting" csapdájába esünk, vagyis olyan paramétereket állítunk be, amelyek a lehető legjobban illenek a múlt egy adott szakaszára, de a jövőre vonatkozóan semmi bizonyosságunk nincs afelől, hogy működnek-e majd. A curvefitting elkerülésére minél hosszabb időszakot kell vizsgálnunk, vagy az általánosan elfogadott, tankönyvi értékeket kell használnunk (amelyek a grafikonrajzoló programok alapbeállításai).

Overlay indikátorok körébe tatoznak a csatornák is. Az árfolyamcsatorna két párhuzamos vonal, ami a lokális csúcsokat illetve minimumokat köti össze, de léteznek bonyolultabb csatornák is, mint pl. a Keltner-csatorna.

2. Oszcillátorok

Az oszcillátorok közül a legismertebb a Relative Strength Index (RSI), mely a sávokhoz hasonlóan egy adott instrumentum lokális mély- és csúcspontjait kívánja meghatározni. Az RSI egy komplex formula, mely 0 és 100 közötti értéket vehet fel, és rendszerint 30 alatt túladottságról, 70 felett pedig túlvettségről beszélünk. A kettő között a részvény (vagy bármely más eszköz) nem tartózkodik semmilyen extrém állapotban.

RSI

A fenti ábrán az 1. és 4. pont nagyon szépen kijelölt egy mélypontot, a 3. pont pedig egy csúcspontot. A 2. és a 3. pont között azonban számtalanszor elérte a 70-es túlvett szintet az RSI index, és bár szinte mindig láthattunk egy kis visszaesést, az árfolyam folyton tovább emelkedett rövid idő után, vagyis nem mindig jelöl ki egyértelmű trendfordulókat az index. Sőt a 30-as és 70-es szinten sokszor túlmegy az RSI, mielőtt megfordulna, ezért sokszor a 30 és 70 közötti sávba való visszatérés (és nem az abból való kilépés) esetén nyitnak pozíciót a kereskedők.

Az RSI, és néhány oszcillátor oldalazó piacon használható a leginkább, ugyanis ha erős trendben van a piac, csak rövid, ideig-óráig tartó korrekciókat tudnak előrejelezni.

Egy másik népszerű oszcillátor a Directional Movement Indicator (DMI) mely kettő vagy három vonalból áll, és a trendek valószínűségét és erősségét méri. Az egyszerűség kedvéért most csak annyit jegyzünk meg, hogy a lefelé irányuló trend valószínűségét mérő vonal (jellemzően piros) a felfelé irányuló trendre vonatkozó vonal fölé megy, akkor eladási jelzést látunk, fordított esetben pedig vételit. A harmadik, ADX vonal, a trend erősségét jelzi, egyes stratégiák a fenti szabályokat csak akkor veszik figyelembe, ha az ADX vonal a két másik vonal között vagy felett van. Ha az ADX vonal a két másik vonal alatt van, akkor gyenge a trend, és inkább nem nyitnak semmilyen pozíciót, ugyanis nagy az esélye, hogy hamar ismét megfordul az irány.

DMI

A fenti ábrán például az 1. függőleges vonalnál a zöld vonal emelkedése a piros fölé nagyon jó vételi jelzést adott, de a fekete ADX vonal csak a 2. vonalnál adott egyértelmű vételi jelzést. A 3. vonalnál viszont az ADX vonal nagyon jól jelezte, hogy nem szabad hinni a piros vonal felemelkedésének. Azaz az ADX vonal csak később enged pozíciót nyitni, de biztosabb esetekben.

A harmadik indikátor, amit feltétlenül ismerni kell minden tőzsdésnek az MACD (Moving Average Convergence Divergence). Az MACD két mozgó átlag különbségét mutatja meg. Tulajdonképpen ez nem más, mint amiről már korábban is beszéltünk, vagyis hogy ha a rövid mozgó átlag a hosszabb felé megy, venni kell, ha pedig alá, akkor adni kell. Az MACD egy rövid mozgó átlagból (12-napos általában) kivon egy hosszabbat (26-napos), ha a rövid a hosszabb felett van, akkor pozitív az értéke, ha alatta, akkor negatív, vagyis a 0 körül mozog fel-le. Ha a 0 fölé megy, vételi jelzést ad, ha alá, akkor pedig eladásit. Az MACD ezen túlmenően tartalmaz egy jelzővonalat (signal line), mely az MACD vonal (rendszerint 9-napos) mozgó átlaga (vagyis két mozgó átlag különbségének a mozgó átlaga). Ez további stratégiákra ad lehetőséget. Egyrészt ha az MACD a jelzővonal fölé megy, akkor vételi jelzést kapunk (illetve ellenkező esetben eladásit), másrészt pedig a jelzővonal 0-hoz (középvonalhoz) való viszonya is jelzést adhat (felette vétel, alatta eladás). Végül pedig az MACD-vonal és a jelzővonal közötti különbséget is jelölhetik egy hisztogrammal (kis oszlopok), mely még szemléletesebbé teszi a két vonal egymáshoz való viszonyát.

Íme egy példa az alsó ábrán a fekete vonal az MACD, a piros pedig a signal line, a vastag vízszintes vonal pedig a középvonal (0):

MACD

További népszerű oszcillátorok: Commodity Channel Index, Detrended Price Oscillator, Momentum, Rate of Change, Stochastics, TRIX.

3. Még két fontos megjegyzés

Általában napi grafikonokról beszélünk az oldalon (vagyis egy gyertya, egy oszlop egy kereskedési nap mozgását öleli fel), de természetesen léteznek perces, 5 perces, 10 perces, 30 perces, órás, heti, havi, éves, negyedéves, stb grafikonok is. Minél kisebb időintervallumot választunk, annál kisebb mozgásokat tudunk megjátszani, de annál több tranzakciót tudunk végrehajtani. Igaz viszont az is, hogy a minél hosszabb időintervallumra vonatkozó chartok szűrik ki a legtöbb zajt.

Mikor melyik indikátort használjuk?

Ha a piac trendben van: mozgó átlagok, DMI, MACD, Moving Average Envelope (kitörés/letörés)

Ha a piac oldalazik: RSI, Bollinger-szalag, Moving Average Envelope (sávban maradás)

 

 


 

3. lecke: Makrogazdasági összefüggések és a tőzsde

 

Ebben a leckében sorra vesszük, milyen hatással bír az infláció, a kamatkörnyezet, a monetáris politika (ezek természetesen összefüggnek egymással), a gazdasági növekedés, és más makrogazdasági mutatók a tőzsdére.

Monetáris politika, alapkamat

Induljunk ki abból a pofonegyszerű megállapításból, hogy a tőzsdei árfolyamok akkor emelkednek, ha a részvények iránt nagy a kereslet. Minél több pénz áll a befektetők rendelkezésére, és minél vonzóbb számukra a részvénybefektetés, annál nagyobb lesz a kereslet. Mikor van tehát sok pénz a rendszerben? A gazdaság számára elérhető pénzmennyiséget a monetáris politika (jegybanki politika) szabályozza. A jegybankok számos eszközt alkalmazhatnak a pénzmennyiség befolyásolására az alapkamattól kezdve a bankok tartalékolási rátáin keresztül az eszközvásárlásig (ez utóbbira a leggrandiózusabb példa a Fed eszközvásárlási program-sorozata, Quantitative Easing).


Ha a jegybank csökkenti az alapkamatot, azzal olcsóbbá teszi a hitelfelvételt, vagyis több vállalkozás/háztartás tud hitelt felvenni, azaz több pénz áll az emberek rendelkezésére. Ezen túlmenően a vállalkozások számára is nagyobb növekedési lehetőségek nyílnak meg, hiszen könnyebbé válik számukra a hitelfelvétel, azaz a részvények is vonzóbbá válnak a magasabb növekedési lehetőségek következtében. Harmadrészt pedig az alapkamat csökkenését a betéti kamatok és más alacsony kockázatú befektetési lehetőségek hozama is követni fogja, azaz nagyobb lesz a motiváció a kockázatos eszközökbe (pl. részvényekbe) való befektetésre. A tartalékolási ráta csökkentése (vagyis hogy a hitelek után hány százalékot kell letétbe helyezniük a bankoknak a központi banknál) szintén a bankok hitelezési tevékenységét ösztönzi, vagyis pozitív a tőzsde számára. A mennyiségi lazítás (quantitative easing) azt jelenti, hogy a jegybank a saját számlájára eszközöket (jellemzően állampapírokat) vásárol, amivel közvetlenül felhajtja bizonyos eszközök árfolyamait, illetve ezáltal is pénzt ad a befektetők számára. A fenti eszközök, mind a monetáris lazítás (monetary easing) eszközei, amik a tőzsde számára pozitívak.

Alapkamat

Ezek ellentéte a monetáris szigorítás (monetary tightetning), ami a tőzsde számára negatív. Vagyis az alapkamat emelése, a tartalékolási ráta emelése és a jegybank által korábban megvásárolt eszközök eladása mind kedvezőtlenül hat a tőzsdei árfolyamokra.

Infláció, defláció

A jegybankoknak azonban elsődleges feladatuk nem a tőzsdei árfolyamok magas szinten tartása (bár világszerte a nyugdíjpénztárak befektetései révén a háztartások nagyon is érdekeltek a magas árfolyamokban, így ez áttételesen nemzetgazdasági érdek), hanem az árstabilitás megőrzése, magyarul az infláció fékentartása. Az infláció azonban egy tartós gazdasági növekedés (gazdaság túlhevülése) során könnyen elszabadulhat, ami a jegybankot a monetáris szigorítás pályájára állíthat. Azaz az infláció megfékezésre érdekében a pénzmennyiséget csökkentenie kell, hiszen amiből sok van, annak az értéke csökkenhet, azaz ha a pénzből túl sok áll rendelkezésre, akkor annak mennyiségét csökkenteni kell ahhoz, hogy az értéke ne csökkenjen. A pénzmennyiség csökkentését a monetáris szigorítás eszközeivel teheti meg, azaz pl. alapkamatot emelhet.

Alapkamat

A növekvő vagy magas infláció tehát a monetáris politika mechanizmusán keresztül negatívan hat az árfolyamokra. Azonban az inflációnak más szerepe is van a tőzsdére nézve. Ha az infláció nő, akkor a részvényektől elvárt hozam is nőni fog, vagyis kevésbé lesznek attraktívak a részvények (és más kockázatos eszközök). Továbbá a vállalatok számára is nehéz az inflációval küzdeni, hiszen az ő bekerülési áraik is nőnek (kérdés, hogy ezt mennyiben tudják áthárítani a fogyasztóikra), vagyis a profitmarzsuk (profit aránya a bevételhez képest) csökkenhet, illetve egy magas inflációs környezet növeli a jövő bizonytalanságát. A részvények ár-érték arányáról, a P/E (Price/Earnings) rátáról már beszéltünk a 3. leckében. Az alábbi ábrán nagyon jól látszik, hogy az Egyesült Államokban a az infláció (CPI, fogyasztói –árindex) növekedése, különösen a magas (azaz 5% feletti) infláció (1946-48, 1969-71, 1973-82, 2008), a P/E ráták drasztikus eséséhez vezetett (ami nem a nyereség hirtelen emelkedéséből, hanem az árak eséséből fakadt).

S&P500 P/E és infláció

Az 1960-as, 70-es és 80-as években az ellentétes mozgás egyértelműen kivehető. A 90-es években a technológiai boom idején a P/E ráták addig nem látott szintekre jutottak, és az összefüggés sem volt kimutatható. A 2000-es években viszont ismét normalizálódtak a P/E ráták, és az inflációval való összefüggés (fordított arányosság) is visszatért. Fontos kiemelni még a deflációs időszakokat (ez az infláció ellentéte, amikor az árszint csökken), amik szintén negatívan hatnak a tőzsdére, hiszen árcsökkenés idején a vállalatok árbevétele és profitja is csökken értelemszerűen. Erre legutóbb 2009-ben volt példa az USA-ban.

Gazadasági növekedés és egyensúly

Az infláció és a monetáris politika tehát egyértelmű összefüggésben áll egymással, és alapvetően a gazdaság állapotától, a gazdasági ciklustól függnek. Mint minden a világon, a gazdaság is ciklikusan mozog. Recessziós és expanziós (növekedési) időszakok követik egymást. A gazdaságpolitika feladata az expanziós időszakok elnyújtása, és a ciklusok kisimítása, hogy a recessziók minél ritkábban forduljanak elő, és azok minél enyhébbek legyenek. A részvények számára egyértelműen a növekedés a pozitív tényező, azonban ne felejtsük el, hogy a tőzsde mindig a jövőt árazza, azaz a növekedési számok hivatalos megjelenése előtt 3-9 hónappal már emelkedni kezdenek az árfolyamok, és a recesszió előtt kezdenek el esni. A gazdaság növekedése vagy csökkenése alapvetően négy dologtól függ: fogyasztás, kormányzati beruházások, vállalati beruházások és külkereskedelem (exportból kivonva az importot). Ha ezek közül bármelyik nő, akkor a gazdaság is nő (feltéve, hogy a többi nem csökken), és az jó lehet a részvénypiacoknak is. Azonban országtól függően egyes elemek túlzott növekedése egyensúlytalansághoz vezethet, vagyis a kockázat növekedéséhez és a gazdasági növekedés törékenységéhez, azaz hosszútávon kedvezőtlen folyamatokat idézhet elő. Pl. a kormányzati kiadások növelése költségvetési hiányhoz és államadóssághoz vezet, ami nem jó a gazdaság számára. A fogyasztás növekedése pedig, ha az adott ország sokat importál, a külkereskedelmi és folyó fizetési mérleg romlását idézi elő, ami szintén kockázati tényező.

Tehát összefoglalva a makrotényezőket, a gazdasági növekedés (GDP növekedés) ütemének növekedése (gyorsuló gazdaság) pozitív tényező a tőzsde számára, egészen addig, amíg nem hevül túl a gazdaság, mert akkor az infláció veszélye miatt kamatemelésre kell számítani. A GDP növekedés csökkenése viszont egyértelműen negatív tényező, hiszen a gazdaság lassulását jelzi, ami a vállalatok profitdinamikájának csökkenését vetíti előre. Egy komoly recesszió deflációhoz is vezethet, ami a lehető legrosszabb a tőzsde számára. Egy gazdaság annál stabilabb, minél alacsonyabb az államadóssága, a költségvetési hiánya és a folyó fizetési mérleg hiánya (egy ország külfölddel lebonyolított áru- és szolgáltatás-csere egyenlege). Ez utóbbi számokat mind a GDP arányában szokás kifejezni.

A tőzsdék megközelítését a makromutatók irányából haladva az egyes cégek felé (a makrogazdasági és iparági kilátásokat vetítjük az egyes cégekre) top-down megközelítésnek (felülről lefelé) hívjuk, míg ha a cégek fundamentumaiból indulunk ki, és az egyes cégek kilátásaiból építünk fel egy gazdasági jövőképet, azt bottom-up megközelítésnek hívjuk.


 

10 JÓ TANÁCS TŐZSDÉN KERESKEDŐKNEK

1) Kerüljük a tippeket és a nyüzsgő brókercégeket!

Ne tegyük ki magunkat mások érzelmi kitöréseinek, kerüljük a brókercégeket vagy olyan helyeket, ahol más tőzsdésekkel találkozhatunk kereskedési időben. Rossz hatással lesznek ránk, és rossz döntéseket fogunk hozni. Jó döntéseket csak nyugodt légkörben lehet hozni. Tuti tippeket pedig ritkán kap az ember, és azt sem brókercégeknél. Erről szól többek között Nicolas Darvas példája is, könyve megrendelhető itt is.

 

2) Csak néhány dologra koncentráljunk, a zajt pedig szűrjük ki!

Nem kell figyelni hírek, adatok, elemzések százait. A tőzsde ennél sokkal egyszerűbb, a profik is csak néhány dologra figyelnek, a többit figyelmen kívül hagyják. Tanuljuk meg, mi az a néhány dolog, amire figyelnünk kell.

 

3) Maradjunk mindig az egyszerű elveknél!

Valami minél bonyolultabb, annál kevésbé valószínű, hogy működni fog. Az egyszerű dolgok sokszor talán pont azért működnek, mert sokan túl egyszerűnek találják. Ha pedig rátaláltunk valamire, ami működik, ne változtassunk rajta addig, amíg működik. Ragaszkodjunk hozzá, amíg meg nem bizonyosodtunk a felől, hogy érvényét vesztette.

 

4) Csak akkor nyissunk pozíciót, ha már megerősítést kaptunk a piactól!

Soha ne nyissunk meg egy üzletet azért, mert azt gondoljuk, hogy a vételi (eladási) jelzés majd megjön később. A vételi (eladási) jelzés azért vételi (eladási) jelzés, mert ott kell venni (eladni), és nem előtte. Jesse Livermore így ír erről: "My losses have taught me that I must not begin to advance until I am sure I shall not have to retreat. But if I cannot advance I do not move at all." A valaha élt legsikeresebb spekuláns saját bevallása szerint ezért vesztette el többször is teljes vagyonát, mert türelmetlen volt, és nem várta meg a piac jelzését.

 

5) Mindig korlátozzuk veszteségeinket!

Fontos, hogy minden egyes üzlet esetében meghatározzunk egy bizonyos szintet, aminél tovább nem engedjük a veszteségeket nagyobbra nőni, ezt nevezzük stop-loss szintnek.


6) Csak akkor szálljunk ki egy pozícióból, ha erre jelzést kapunk!

Az is fontos, hogy a profitot engedni kell nőni, amíg jelzést nem kapunk arra, hogy megfordul a trend. Soha ne zárjunk egy pozíciót csak azért, mert mondjuk emelkedett 10%-ot, vagy akármennyit az árfolyam. Zárni csak akkor szabad, ha jelzést kaptunk arra, hogy az árfolyammozgás megfordult, vagy kiderül, hogy tévedtünk (lásd stop-loss).

 


7) Ne hígítsunk!!!!!!!!

Ez az egyik legfontosabb szabály. Ha a piac elindul a másik irányba, mint amire számítottunk, ne vegyünk rá még lejjebb, vagy ne adjunk rá még feljebb (ez a hígítás vagy leátlagolás). Ha a piac a másik irányba indult el, akkor az azt jelenti, hogy nem volt igazunk. Erre van a stop-loss, hogy ha nem volt igazunk, a veszteségeink ne nőjenek az égig. Néha persze utólag úgy tűnik, jobb lett volna ráhígítani, de ez veszélyes szokáshoz vezethet. Ne küldjünk veszteséges pozícióra még több pénzt. Tartsuk meg a pénzünket a következő üzletre inkább, lehetőségek mindig adódnak újra és újra.

 

8) Minden trade külön trade!

A múlt nem befolyásolhatja a jelenlegi döntéseinket. Ha például vettünk OTP-t, amit utána veszteséggel adtunk el, és pár nap múlva megint úgy tűnik, hogy OTP-t kell venni, vegyük meg, akár magasabban is, mint ahol először vettük. Minden üzlet külön üzlet. Nem számít, hogy ugyanazt a részvényt korábban egy másik üzletben hol adtuk vagy hol vettük. Akkor az volt a helyzet, és most más a helyzet. Függetlenül kezeljünk minden egyes ötletet vagy üzletet.

 

9) Soha ne válasszunk nagy tőkeáttételt, sőt, ha lehet, kerüljük!

A tőkeáttétel a kezdők nagy csábítása; több pénzzel játszani, mint amennyink van. Mindig ésszerűen válasszuk meg a tőkeáttétel nagyságát, sőt ha lehet, kerüljük. Túlzott kockázatvállaláshoz vezet, és túl korai bukáshoz.

 

10) Időről időre vizsgáljuk felül kereskedési tevékenységünket!

Akár működik a stratégiánk, akár nem, álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig a következőket. Ha nem tudok sikeres lenni, mi lehet a hiba? Rossz a stratégia, amit használok? Nem vettem észre, hogy megváltozott a piac? Pszichológiai csapdákba estem? Rosszul kezeltem a kockázatokat? (5., 9. pont) Vagy ha alapvetően jól sikerültek az utóbbi tradek, vajon csak szerencsém volt, vagy tudatosan jól csináltam mindent? Érdemes néha kielemezni magunkat, és ha van javítanivaló, márpedig általában van, koncentráljuk a hibáink kijavítására.

 


 

DEVIZAKERESKEDÉSSEL KAPCSOLATBAN   GYAKRAN FELTETT KÉRDÉSEK           


Mit nevezünk pip-nek?
A devizapárok árfolyamának meghatározása 5 számjegyő jegyzés szerint történik. Az utolsó helyiértékbeli legkisebb
elmozdulást nevezzük pip-nek (percentage in point) vagy pontnak, mely az adott devizapárban történı legkisebb
árfolyamváltozást jelöli, s ebben a tekintetben definíció szerint hasonlít más pénzügyi termékek legkisebb
elmozdulását jelentı értékhez. Az alábbi példa alapján a vételi árfolyam 10 pontnyi emelkedése 1.2287-es árfolyamot
eredményez. Ugyanezen árfolyam 10 pontnyi csökkenése 1.2267-es jegyzést eredményezne. Az úgynevezett fél
pontok az utóbbi idıben kerültek alkalmazásra a szőkebb spread-ek és az áttekinthetıbb árjegyzés érdekében. A
pontbeli elmozdulás pénzben kifejezett értéke a pozícióméret és az adott devizapár függvénye.
Mely devizákkal lehet kereskedni?
Buda-Cash Trader támogatja az azonnali (spot)-, opciós-, és határidıs kereskedést, illetve a megbízásos
kereskedésnél is széles a kínálat.


Mi az a devizapár?
A devizapár egy devizapiaci instrumentum, két eltérı devizanem együttese, melyben az egyik devizanem a
bázisdeviza, a másik a változó deviza. Például az USDJPY esetében amikor a devizapiacon kereskedik USD-t fog kötni
JPY-nel szemben.


Mi a spot?
A piacon történı azonnali kereskedés angol neve a spot kereskedés, melynek elszámolása az üzletkötéstıl számított
két munkanappal történik (T+2).


Mi az a spread?
A Bid ár (az árfolyam, melyen el tudja adni a bázisdevizát) és az Ask ár (az árfolyam, melyen meg tudja venni a
bázisdevizát) közötti különbség neve a spread. Bıvebb információért kérjük vegye fel a kapcsolatot üzletkötıjével
vagy válassza ki a Számlainformációk > Kereskedési kondíciók menüpontot.

Mit jelent az értéknap?
Az elszámolás napja, az az idıpont, amikorra megtörténik az ügylet rendezése (fizikai leszállítás,
eredményelszámolás, szükséges adminisztráció elvégzése). A spekulatív devizabefektetések során fizikai teljesítés
nem történik.


Milyen keresztárfolyamokkal lehet kereskedni?
160 feletti az elérhetı

 








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!